2. fejezet A találkozás

Sziasztok! Itt a második rész! (Remélem valaki csak olvassa... ;) ) Bocsi a gyerekes fogalmazásért de ez a jelenet 10 éves korában játszódik... Lehet, hogy egy kicsit idősebb szellemi szintre utal de a 10 év volt a cél...

 Szóval Átvilág...

*Bianka szemszöge*

 Visszaemlékezés

Amikor átléptem az átjárón szerencsétlenségemre (vagy éppen szerencsémre) ráestem egy fiúra. Ez is csak velem fordulhat elő...

-Jézusom! Annyira sajnálom ugye jól vagy?- kérdeztem tőle.

-A-Aham... Csak fájt... Te biztosan Bianka vagy nem?

-Honnan tudod a nevem?- kérdeztem tőle miközben belenéztem kék szemeibe, Idegen, a fiú, nem tűnt 12-nél többnek...

-A tanácsod és Mestered értesített érkezésedről, bár azt mondták te vagy az Avatár de az lehetetéen hiszen nincs 2 Avatár és Sylvia az itteni, gondolom a földön nincsenek idomárok ugye?- Mii? Most összezavarodtam.. Nem tudják, hogy én vagyok az? Bár ez még talán a javamra is válhat...

-Nem a földön nincsenek idomárok csak én "sikerültem" oda...

- Van humorod. Ez tetszik... Szóval melyik elem Őrzője vagy? Csak azért mert akkor így mutatlak be kényes kisasszonynak...

-Víz vagyok... Kényes kisasszony? Nem istenítenetek kéne az Avatárt? Egyébként te ki vagy?

- Kéne, uram atyám már csak az hiányozna...! Egy gróf lánya és azt hiszi minden az övé... Elég idegesítő tud lenni...-jófejnek tűnik Idegen, és nagyon szép szeme van- DiLaurent Ádám vagyok a Víz hercege!

-Öhm elnézést Felség!

-Jaj kérlek ne kezd te is! Na gyere menjünk!

Visszatekintés vége

Azóta Ádám és persze Pepe (Patrik) lettek az én legeslegjobb barátaim... Majd ők is jönnek, Ádám tartja majd az igazi víz Őrzőjének az edzését, Pepe pedig az erőnlétért és az állóképességért felel majd...

Visszatekintés folyt.

Ádám bevezetett egy hatalmas palotába. Ott bement az egyik hatalmas faajtó mögé már lassan 15 perce... Mi lehet ott? Kijött és leült mellém.

-Holnap bemutatlak Sylviának!

-Végre megismerhetem!-tettetem jó kedvet, mire ő annyira nevetett, hogy leesett a székről...

-Ennyire azért ne örülj-szólalt meg egy idő után mire abba tudta hagyni a nevetést. A nap hátra lévő részében körbevezetett a palotában és nagyon jól elbeszélgettünk...

*Ádám szemszöge*

Nagyon aranyos ez a lány... Kedves vicces okos szép... Sajnálom hogy találkoznia kell azzal a hárpiával... Nem egyszerűen nem tudok mást/szebbet mondani rá. Idegesítő és egyszerűen ... Ahj... Nem tudok rá semmit se mondani olyan szinten utálom...

-Gyere induljunk-szóltam be Bianka szobájába mosolyogva.

-Meeegyeeek!-kiáltotta vidáman. Levezettem Sylviához az alagsorba. Már most sajnálom szegény kislányt.

-Sylvia kisasszony-szóltam neki. Szerintem egyáltalán nem illik rá ez a név, kisasszony nem rá csak a házisárkány lenne jó- vendége jött!

-Be volt jelentve?-kérdezte undokul

-Be!-szóltam rá enyhén idegesen- Bemutatom neked Biankát! Ő a víz Őrzője!

-Áhh szóval te lennél az?

-Ii-igen!-szólt félénken, gondolom megijesztette Sylvia modora, hidrogénszőke haja és fagyos tekintete... Pont mint egy hárpiának... Másnak talán tetszenek a szőke kék hajú lányok de nem nekem az biztos! Főleg ilyen személyiséggel...

-Két órával később-

Sylvia csak beszél, beszél és beszél... Nem tudom mások ezt , hogy bírják de én mindjárt bedobom a törölközőt ha nem mehetek el most azonnal. De látom Bianka is unatkozik. Alig bírom visszatartani a nevetést mert elkezdett grimaszolni míg Sylvia épp a portré festményéről beszél...

-Aaa-ha-vatár!-futott be George a futárunk...

-Mi van?- kérdezte Sylvia... Nem is értem hogy lehet ő az Avatár?

-Norina a Tűz Urának lánya, a kitagadott! Itt van és le akarja égetni a várost!

-Már megint nem tudott nyugton maradni?-tette fel ezt a nagyképű költői megjegyzést Sylvia- Na gyere és tanulj a Mestertől!-vakkantott oda Biankának. Kiérve a főtérre megláttam apámat. Megragadtam Bianka kezét és odarángattam apához.

-Hol van az Avatár?- tette fel a kérdést Norina... Feltett szándéka maga mellé állítani, hogy legyőzhesse bátyját és átvehesse tőle a trónt és utána uralhassa a világot, szerintem kicsit zaza a csaj, pedig 16 éves...

-Itt vagyok!

-Állj mellém vagy leégetem a városod!

-Nem hiszem, hogy le tudnál győzni...- pedig le tudná, ugyanis Sylviának még csak a tűzzel sikerült valamicskét haladni de azzal se sokat! Sylvia hirtelen kitette a kezét és elkezdett szikrákat szórni belőle.. Más helyzetben viccesnek tartottam volna ezt de mivel ez most nem a gyakorlatozás ideje hanem élesben megy valahogy nem tudtam nevetni... Az egész faluban csak mi ketten és most már Bianka is tudunk idomítani... Esélyünk arra hogy legyőzzük őket egyenlő a nullával. Mikor Norina megunta Sylvia nevetséges showját elüvöltötte magát:

-Hozzátok a lányt és a várost égessétek el!

-Apa- súgtam oda apának- hol van a hadsereg?

-Északon gyakorlaton!- persze most kellett elküldeni őket... Ekkor Norina tűzgyűrűt vont a falu népe köré.

-Fiaim! Most meg fogunk halni...

Bianka furán nézett ránk majd előre vetődött a tömegbe.

-Várj!-kiáltotta Norinának- Ne tedd ezt! Állj ki velem és ha te győzöl, tiéd az Avatár! De ha én akkor elmész innen és soha nem jössz vissza!

-Bianka semmi esélyed ne add oda neki Sylviát azonnal!- kiáltottam neki!

-Én benne vagyok-Mondta Norina és ezzel egy tűzgolyót küldött Bianka arca felé...

Remélem tetszett... Örülnék egy kis visszajelzésnek... Bármi kérdésetek van feltehetitek nekem kommentbe...