-Várj!-kiáltotta Norinának- Ne tedd ezt! Állj ki velem és ha te győzöl, tiéd az Avatár! De ha én akkor elmész innen és soha nem jössz vissza!
-Bianka semmi esélyed ne add oda neki Sylviát azonnal!- kiáltottam neki!
-Én benne vagyok-Mondta Norina és ezzel egy tűzgolyót küldött Bianka arca felé...
*Bianka szemszöge*
A lényeg az, hogy nem haltak meg. Megmentettem őket. A tűzkatonákat befagyasztottam, föltettem a jégtömbjüket a hajójukra és útnak indítottam őket.
-Na ki vagyok?-fogta be valaki a szemeimet ezzel visszarántva a valóságba.
-Hmmm... Nem is tudom... Te vagy sir Idióta DiLaurent!
-Heeey ez nem ér! Az nem én vagyok hanem Pepe!
-Talán igazad van, de így is tudod, hogy te vagy a kedvenc DiLaurentem!-adtam az arcára egy gyors puszit, miután elengedett.
-Na azért!
-Mi járatban? Neked csak három hét múlva kéne jönnöd...
-Áhh tudom csak jöttem Pepével meglátogatni téged!
-Köszi... Mindjárt itt lesznek! Annyira izgulok!
-Miért is? Te nem szoktál izgulni... Mindig könnyedén veszel mindent. Mitől félsz?
-Hát osztálytársak voltunk 4 éve... Meg fognak utálni?
-Azért biztos megutálnak mert megtanítod nekik hogyan irányítsák az elemeket... Logikus...
-Jól van na! Egyszer neked is lehet igazad!-bokszoltam vállba Ádámot.
-Mindenki foglalja el a helyét! A limuzinok 3 perc múlva ideérnek!- mondta Jean*.(Zsoán)
-Jobb ha én megyek!-mondta Ádám-Majd találkozunk 3 hét múlva! Szia szivem...-És ezzel átlépett a kapun... "Szia szivem"... Akkora hülye.
-Mi ez a hely? - Az egy vízipark? - Ne már kalandpark? - Gyerekek nyugodjatok meg!
Ezeket a hangokat hallottam. Ez azt jelenti, hogy megjöttek. Nagycsaládosan ugyanis hallom Ákos nővérének hangját is...
-Kedves Vendégeink!- szólalt meg Mester- köszöntelek titeket a kiképzőtáborban! Ez olyan embereknek lett megépítve különlegesek! Ti itt mind azok vagytok!
És a duma még 2 órán át ment... Vicceseket tudnak kérdezni... "Melyik elemhez tartozik a takony?" ez Ákostól származott... Ki mástól. De a Mester hogy tud ennyit beszélni?
-Mostantól ti vagytok világunk legfontosabb feladatát ellátó emberei! Vigyáznotok kell majd az Avatárra! De ameddig nem tudjátok irányítani az elemeteket addig ő lesz a Mentorotok! Bianka gyere elő kérlek!-fejezte be végre a dumát...
-Sziasztok! emlékeztek még rám?- persze hogy emlékeztek... Engem is rendesen kifaggattak. Vicces volt!
-Na a kérdésekből mára ennyi elég is lesz!-szólt bele Mester-Kezdjük meg az edzést! Bemutatom nektek az Átvilágről DiLaurent Patrik Trónörököst! Ő felel maj az elkövetkezendő három hétben az állóképességetekért, hogy amikor elemekkel kell dolgozni bírjátok!
-Sziasztok! Patrik vagyok... Holnap kezdjuk az edzéseket ma csak ismerkedjünk oké?
Ez ahhoz képest tök jól ment... Pepével tök jól el vannak. Majd meglátjuk mi lesz akkor ha felveszi az edzői szerepet! Már látom magam előtt a szenvedő arcokat... Nagyon szadista tud lenni! De mindig van egy célja és ha ő tanít napokig bírod a kézenállást vízestállal a talpaidon...
*Visszaemlékezés*
*Patrik szemszöge*
-348...349...350 Kész! Gratulálok 13-as hadosztály! Holnap hasizomra megyünk!- vettem fel egy törölközőt a vállamra. Most jön az igazi szadi...-Öcsikém! Drága egyetlen kisöcsém! Gyere velem!
-Neeem nem nem nem! Tanultam a múltkoriból! Megint elviszel a sziget másik végébe és vissza kell futnunk... Nem köszi! Olyan izomlázam lett tőle, hogy nem kérnék többet ebből!
-Dede! Egy idomárharcosnak formában kell lennie!
-De... Hahj, oké menjünk...
Már éppen nyitottam volna az ajtót de ekkor George beesett rajta.
-Mi járatban George? Hogy van mostanság? Már ezerszer elmondtam hogy ezek az ajtók veszélyesek!
-Persze Felség! Legközelebb majd odafigyelek! De magukat a Királyom hívatja!
-Köszönjük George! Mára szabad! -mondta neki drága öcsikém. Ezzel George elviharzott.
-Most komolyan ez az ember nem tud sétálni?-kérdeztem. Ádám elkezdett annyira nevetni! Imádom amikor látom valamelyik tesómat nevetni. Anya meghalt 7 éve amikor megszülte a húgomat. Én akkor kilenc voltam Ádám öt.. Nagyon nehezen dolgozta fel ezt a család. Nálunk szerencsére apa nem úgy tekint a húgomra mint aki megölte a szerelmét hanem jobban szereti hisz ő anya utolsó ajándéka apának... Krisztit mindenki nagyon szereti de esküszöm mindenkinek rosszabb mint az öcsém... Nagyon szeretem a családomat. Anya halála után minden évben elmegyünk egyszer legalább a hegyekbe a kedvenc helyére túrázni. Ez mindennél fontosabb apának is és nekünk is. Szerencsére a nép is megérti, hogy ez fontos nekünk! Csak egy ember nem... Sylvia Montgomery... Az a csaj öhh nem tugok rá semmit mondani egy szerűen borzalmas... Közben észre se vettem de a palotához értünk. Ádám végig csöndben volt. Ez egy kivételes alkalom! Soha nem áll be a szája a kis nőcsábásznak... Az lesz, már most látszik rajta, hogy mennyire jóképű lesz.Az őrök kinyitották a kapukat és rögtön köszöntek is. Utálom ha valaki felségnek nevez! Ebben nagyon is hasonlítunk a tesóimmal.
-Apa miért hívattál minket?- kérdeztem.
-Most kaptunk egy üzenetet a másik dimenzióból!- igen a Föld... Nos hát mi tudunk róluk ők nem tudnak rólunk... Ez vicces egyébként...
-Ehhez nekünk mi közünk?- kérdezte Ádám.
-Jönni fog egy kislány. A neve Bianka!-nézett bele papírjaiba- A ti feladatotok az lesz, hogy mindenben segítsétek! Képezzétek ki! Patrik te az erejét fejleszd Ádám te pedig tanítsd meg vizet idomítani! Ebben a dossziéban minden fontosabb adata benne van!- megfigyeltette... Jellemző.
-Rendben... Más van?-kérdeztem
-Nem... Mehettek nyugodtan de vacsorára érjetek vissza mert jönnek Montgomeryék!- ne mááááár! Itthon se lehet nyugtunk? Kiértünk a palotából. Elindultunk a startvonalhoz ami a sziget másik felén van.
-Szar melót kaptunk...-szólalt meg Ádám egy idő után.
-Ne tereld a szót Öcsi! Még mindig kell futni...
-Sajnos...
*Visszaemlékezés vége*
Tudom hogy nincsen benne akció és hogy unalmas de ez arra szolgált hogy megmutassam azt a testvérpár kötödése mennyire szoros... Remélem azért tetszett és nem hagyjátok abba az olvasást... A következő jövőhét vasárnap jön... xxBianka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése